Sakkjátszmáim elemzése

A 13 éven aluliak elődöntőjének volt egy későbbi szuper nagymester résztvevője. Almási Zoli a verseny idején még nem töltötte be 9. életévét, kiemelt volt a 11 éven aluliak korosztályos döntőjére és mégis - feladva döntőbeli helyét - a 13 évesek elődöntőjében indult el. A kihívást és a fejlődési lehetőséget választotta a biztos győzelem helyett. Egy évvel később az Úttörő Olimpia országos döntőjében a kisdobosok versenyét 100 százalékos teljesítménnyel nyerte a 10 játszmából 9 pontot gyűjtő Gyimesi Zoli (jelenleg a 4. számú magyar sakkozó, bár januártól Berkes Feri elé kerül) előtt. Almási Zoli már hosszú évek óta a 3. számú sakkozónk, és - bár ezt senki sem veri nagy dobra - többen úgy tartják, hogy ha akkora szorgalma lenne, mint Lékó Petinek, Ő lenne a No. 1 hazánkban.

Mindenesetre 1985-ben a 13 éven aluliak mezőnye még kihívást jelentett számára, a 8. fordulóban pedig összesorsoltak minket. Ez a parti egyike volt két világossal elért győzelmemnek.

1.e4 e5 2.Hc3 Hf6 3.Fc4 Fc5 4.d3 d6 5.f4 (Mészáros Andrástól éles megnyitási változatokat tanultam, hogy taktikai képességeim a legjobban kamatoztathassam.) Hc6 6.Hf3 Hg4 (Nagyon csábító az f2 pont, csak el ne feledkezzen fekete a saját királyáról...) 7.Hg5! 0-0 8.f5


Ez a hadállás két évvel később egy kisebb sakkozó elleni partimban újból terítékre került. Abban a partiban 8. ... He3?? 9.Vh5 h6 10.Fxe3! (10.Hxf7 Vh4+! 11.Vxh4 Hxg2+ 12.Kd1 Hxh4 13.Hxd6+ Kh7 14.Hdb5 után is nyer világos, de a játszmalépés hatásosabb) Fxe3 (10. ... hxg5 11.Fxg5 Vd7 12.Hd5 a Hf6+ fenyegetéssel védhetetlen matt-támadást vezet be) 12.Hxf7 gyors győzelmet hozott.

8. ...   Hf2??
9. Vh5 h6
10.Hxf7

és Zoli a 39. lépést követően feladta.

Érdekes, hogy egyik ellenfelem sem találta meg a játszmát mentő Ff2+ folytatást. Azonban ez a változat se veszélytelen feketére.

8. ... Ff2+ 9.Kf1 He3+ 10.Fxe3 Fxe3 11.h4! Fxg5 12.hxg5 Vxg5 13.Hd5 Hd4?? (13. ... h6 tűnik játszhatónak) 14.Bh5! Vd8 (14. ... Vg3 15.He7+ Kh8 16.Bxh7+! Kxh7 17.Vh5#) 15.Bxh7!! Fxf5 (15. ... Kxh7 16.Vh5+ Kg8 17.Kf2 majd Bh1 védhetetlen támadással) 16.exf5 Kxh7 (16. ... Hxf5 17.Bh3 is reménytelen folytatás) 17.Vh5+ Kg8 18.f6! Be8 19.Kf2 Be6 (19. ... Vd7 20.g4! Va4 21.fxg7 Vxc2+ 22.Kg3 védhetetlen mattal) 20.He7+! Bxe7 (20. ... Vxe7 21.fxe7 Bf6+ 22.Kg1 az anyagi előny miatt nyer világossal) 21.Bh1 és Vh8 matt a következő lépésben.

Eddigi versenyzői pályafutásom során több olyan időszakom volt, hogy az egyik színnel sokkal eredményesebben játszottam, mint a másikkal. Például 1988-ban és 1990-ben az összes világossal játszott csapatbajnoki partimat megnyertem, és 1989-ben - amikor a legfelső osztályban játszottam egyesületemmel - is 4 győzelmet értem el (2 vereség mellett) ezzel a színnel. 1985-ben a korosztályos elődöntőn mind a 4 sötéttel játszott partimat megnyertem, világossal viszont 2 győzelem mellett 3 vereséget szedtem össze. Ennek az eredménynek két oka volt:

• világossal ekkor tértem át 1.e4-re, így még nem volt kellő tapasztalatom az új megnyitásokkal,
• sötéttel 1.e4 ellen igen hatékony fegyver volt a kezemben a francia védelem, mert ellenfeleim előszeretettel mentek bele a csereváltozatba, amely taktikus stílusomnak tökéletesen megfelelt.

A 7. fordulóban Vizeli Laci ellen gyalogelőnyös huszárvégjátékra egyszerűsítettem.


Az ábraállásban d3-ra toltam gyalogomat, hogy a huszár elugrása után még közelebb jutassam az átváltozási mezőhöz. Ekkor váratlan választ kaptam, amelyre reakcióm rátett még egy lapáttal.

40.Ke3?!  Hd4?
41.Hxd4? d2!
42.Kxd2   Kxd4

és térelőnyömet kihasználva további izgalmaktól mentesen nyertem meg a gyalogvégjátékot.

Világos lépése előtt el sem tudtam képzelni, hogy ellenfelem ütésben hagyhatja egyetlen üthető tisztjét, ezért Ke3-at követően nem tudatosodott bennem, hogy dxe2 sima győzelemmel a rendelkezésemre áll. Viszont kiszámoltam, hogy egy szép tisztáldozattal eldönthetem a partit saját javamra, így alakult ki ez a komikus lépéspár.

Felvetődik a kérdés, hogy mi történt volna abban az esetben, ha világos sem fogadja el a tisztáldozatot. Egy lehetséges folytatás: 41.Hf4 Hc2+ 42.Kd2 Hxa3 43.Hxd3 b6 a d3 huszár b4 gyaloghoz kötése miatt reális győzelmi esélyt tartogat.

Kezdők oktatásakor általában elmondják, hogy az állások elemzéséhez az anyagi eloszlást követően az ütés lehetőségeket kell megvizsgálni. Azt hiszem, hogy tudatosan sohase cselekedtem ennek a szabálynak megfelelően.

1.e4-et először a 13 éven aluliak korosztályos bajnokságának elődöntőjén próbálhattam ki élesben. Rögtön az első fordulóban a Morra-csel került terítékre. A megjátszott változatot máskor elemzem, most a játszma fordulópontját mutatom be.


Vélhetően, harmadosztályú minősítés birtokában bárki képes megtalálni a nem túl bonyolult, győzelemhez vezető utat.

18. Bxc8+! Bxc8
19. Fxd7+  Ke7
20. Fxc8    Bxc8

és világos tisztelőnyével könnyen nyerne... Ezt a folytatást én is láttam, de felületesen számláltam a leütött bábokat, és azt hittem, hogy a kombináció végén megmarad az anyagi egyensúly. Pár évvel később egy erős ellenféllel játszva (2395 volt az Élő pontszáma, ma már nemzetközi nagymester) mindketten hasonló sakkvakságba estünk. Akkor a kombináció kulcslépése után döntetlent ajánlottam abban a hiszemben, hogy vélt gyalogelőnyöm kellően meggyőző erejű, ellenfelem pedig elfogadta, mert gyaloghátrányt kalkulált. A partit követő elemzés során derült ki számunkra, hogy csak visszanyertem volna a megnyitásban áldozott gyalogost.

Visszatérve jelen partihoz: a rossz számolás következményeként elvetettem a tisztnyerő kombináció megvalósítását, majd további gyenge játékkal elvesztettem a játszmát. Az ütéssorozattal járó kombinációk esetében sohase az érzékeitekre hagyatkozzatok, mindig számoljátok a tábláról lekerülő bábokat, és pontosan értékeljétek a kialakuló anyagi eloszlást.

Ezen a versenyen húztam utoljára 1. d4-et. Mészáros András alakította ki e4-es megnyitási táramat, amelyből alighanem csak a Morra-csel maradt meg a mai napig. Egy kezdőnek mindenképp e4-es nyitásokat és cseljátékokat kell játszania, hogy könyebben elsajátítsa a kombinatív, támadó stílust. Később válthat d4-re (vagy másra), ha úgy érzi, stílusának az jobban megfelel. Úgy gondolom, hogy a d4-től búcsúzóul, stílszerűen az utolsó fordulóbeli győzelmemet mutatom be.

1.d4 Hf6 2.Hf3 e6 3.Fg5 b6 4.c4 Fb7 5.Hc3 Fe7 6.e3 0-0 7.Fxf6 Fxf6 8.Fd3 d5 9.Vc2 g6 10.cxd5 exd5 11.h4 Fg7 12.h5 Hc6 13.hxg6 fxg6 14.a3 Bf7 15.0-0-0 Vd7 16.Hg5 Be7 17.Hxd5 Bee8 18.Fc4 Vd6 19.Hf6+ Kf8 20.Hgxh7+ 1-0

hiszen 20. ... Ke7 21.Ve4+ döntő anyagi előnyt szerez, vagy éppen matthoz vezet, mint a következő szép változatban: 21. ... He5 22.dxe5 Vxd1+ 23.Bxd1 Fxe4 24.Bd7# - lásd az ábrán.

Az 1985-ös Tarantella Kupa 7. fordulójában sorsoltak össze a későbbi második helyezettel. Kobulniczky Tamás ugyan hozzám hasonlóan harmadosztályú minősítéssel rendelkezett, valójában már elsőosztályúnak megfelelő játékereje volt. Óriási csatában sikerült remire mentenem egy hátrányosabb pozíciót, azonban egyik cselekedetemre nem lehetek büszke.

Tamás a játszma elején nem sokat ült a tábla mellett, gyakorlatilag minden lépése után felállt és sétálni ment.

Ez történt azután is, hogy c6-tal centrumot robbantott, rövid gondolkodás után hosszúra sáncoltam (0-0-0) és beütött d5-re (cxd5).

Meghúztam az előre tervezett Hxd5-öt, átütöttem az órát, feljegyeztem a lépést, ránéztem a táblára és egy pillanatra megállt bennem az ütő. Mivel még 0-0-0 előtt elképzeltem a követendő változatot, a c3-on álló huszár és a c6-on álló gyalog elfedte előlem a kötést, amelyet kihasználva most Hb3+ vezért nyer.

Mit lehet ilyenkor tenni? Nálam a reflexek működtek. Elképesztő gyorsasággal visszakerült a táblára a d5-ön álló sötét gyalog, a huszár visszaugrott c3-ra és a sakkórán megint az én gondolkodási időm fogyott.
Mit kellett volna tennem? Mindent helyben hagyni, megvárni a Hb3 sakkot, és feladni a játszmát. Megtett lépést soha nem veszünk vissza.

1985-ben részt vettem a Szabad Föld Kupa ifjúsági versenyében, amely valószínűleg a megyei ifjúsági bajnokság és a Tarantella Kupa közti időszakban került megrendezésre. Szinte csak homályos emlékeim vannak erről a versenyről, de arra még tisztán emlékszem, hogy Sinka Pista (Jászberény) nyerte, Gál Peti pedig velem azonos pontszámmal végzett a 3. helyen (nekem a 4. hely jutott).

Következő versenyem a Tarantella Kupa volt. Első igazán sikeresnek nevezhető egyéni szereplésem kötődik ehhez a versenyhez, mivel egy másod- és egy elsőosztályú minősítéssel rendelkező ellenfelet is megelőzve végeztem a 3. helyen. Utóbbi ellen döntetlent értem el (az ifjúsági bajnokságon simán kikaptam Tőle), előbbivel váltott partim pedig egy érdekes illemkérdést vet fel.

Emlékeim szerint 1-1 órás partikat játszottunk, és a második fordulóban negyedórás késéssel tudtam csak helyet foglalni. Ráadásul világossal játszva általam ismeretlen területre tévedtem: 1.d4 d5 2.Hf3 e6 3.c4 c6 4.Hc3 Hf6 5.Fg5 Hbd7 6.e3 Va5 (Cambridge-Springs-i védelem). Persze igyekeztem gyorsan lépkedni, így pár lépésen belül egyszerűen elnéztem egy tisztet.

7. Fd3?  dxc4
8. Fxc4  He4 (c3-at védeni kellene?)

Lásd a diagrammot.

9. Vc2?? Hxg5

Komikus pillanat: amikor a huszár g5-re lépett, nem néztem még oda, de már tudtam, hogy elszúrtam valamit. Vajon mit illik ilyen helyzetben tenni?

Tények: Ellenfelemnek van egy tisztelőnye és semmilyen ellenértékem nincs érte. Ellenfelem Élő pontszáma 160-nal magasabb, mint az enyém. Sohasem késő feladni. :)

Mai fejjel, velem egyező játékerejű sakkozó (mesterjelölt) ellen nem folytatnám a partit, mert biztos lennék a végkimenetelben. Azt gondolom - és az eredmény igazolt is -, hogy ebben az esetben jó döntést hoztam, amikor a továbbjátszásra voksoltam. Ellenfelem kissé könnyelművé vált, és minden negatív előjel ellenére megfordítottam az állást, győzelemmel fejeztem be a partit.

Két fordulóval később e verseny első helyezettje szintén ezt a változatot játszotta meg ellenem, de felkészülve fogadtam, és 7. Hd2-öt húztam. Más kérdés, hogy végül felülkerekedett.

Az 1985-ös évet furcsa mód 10-zel magasabb (1540) Élő pontszámmal kezdtem el. Akkoriban évente változtak a nemzeti pontszámok, így egy fejlődőképes kezdő, a magas pontszorzónak és sok versenynek köszönhetően temérdek Élő pontszámot gyűjthetett össze.

Újból eljutottam az Úttörő Olimpia megyei döntőjébe, ahol ezúttal négy győzelmet arattam két vereség mellett. A két továbbjutótól - értelemszerűen az első két helyezettől - kaptam ki. Horváth Zoli ellen egy évvel korábban még nyertem, ezt követően viszont még kb. fél tucat vereséget szedtem össze Tőle, a legrosszabb egymáselleni eredményt produkálva ezzel. Gál Peti ellen viszont pont fordított volt a mérlegem, egyetlen vereségem ezen a versenyen gyűjtöttem be.

A megyei ifjúsági bajnokságon, játékomon egyértelműen látszódott a fejlődés. Több magasabb minősítésű ellenfelet is megszorongattam, ettől függetlenül az eredményem az Élő pontszámok közti különbséget tükrözte. A magasabb pontszámúak ellen kikaptam, az alacsonyabb pontszámúakat legyőztem. Így végül 5 győzelemmel, 4 vereség mellett viszonylag sok Élőt kasszíroztam.

A legnagyobb tanulságot a verseny legmagasabb Élő pontszámú (2020!) versenyzője elleni partim tartogatta.

Ellenfelem utolsó lépése Ba7-a2 volt, így hárítva egy kettős támadást. Mindazonáltal belelépett egy felfedett támadásba, ezért gyorsan döntetlent ajánlott. A csekélynek nem nevezhető 480 Élő pontszám különbség ellenére vérszemet kaptam, és gondolkodás nélkül elutasítottam az ajánlatot. Az állás ugyan nyerhető feketével, de egy harmadosztályú számára nem triviális a győzelem kivívása.

21. ...    d4
22. Fa3  Fxa2
23. Fxb4 dxc3
24. Fxf8 Fb3?? (hiba, Vb2!! nyert volna)
25. Vxc3 Kxf8
26. Bb1  Bd8
27. Hd4         (a b3 futó végleg elveszett)

majd világos érvényesítette gyalogelőnyét.
Ennek a játszmának a legfontosabb tanulsága: Ne hagyjuk, hogy a győzelem érzete a gondolkodásunk gátjává váljon. Ilyen szituációban érdemes a táblától felállni, sétálni egy keveset, majd visszaülve minden lehetőséget elemezve dönteni a folytatásról.

Emlékeim szerint az 1984-es korosztályos versenyt követően kerültem Papp Béla bácsi, mesteredző kezei alá. Emlékszem, hogy a kezdők oktatásában fontos szerepet szánt a kevés bábos mattfeladványok bemutatására. Edzéseit a Statisztikai Hivatal ebédlőjében tartotta, ott ültük körül azt a táblát, amelyen egy-egy 2 lépéses mattfeladvány kulcslépését kellett bemutatnia a leggyorsabb megfejtőnek. Az egyébként végjáték őstehetség Izsák Gyulával (ma már nemzetközi mester) próbáltam lépést tartani, nem sok sikerrel.

A mattfeladványok fejtése kihagyhatatlan feladat kezdőknél. A képlet egyszerű: a sakkot mattra játszák, mattot pedig akkor tudunk adni, ha ismerjük a mattképeket. Néha azért sikerül önállóan felfedezésre jutni a tábla mellett...

A korosztályos verseny első fordulójában, kicsit előnyösebb állásban gyalogot néztem el Peredy Feri (ma már nemzetközi mester) ellen. Kisebb gondolkodás után minőséghátrányra egyengettem a pozíciót. Állásom így is vesztéssel kecsegtetett, ám hirtelen támadt egy különös ötletem.

34. g5!  B7xa6
35. Hh2 Bh1 (Feri gyanútlan)
36. Hg4 Bxh3?? (vesztő lépés)
37. Hf6 Bh4+
38. Kg3

1-0 (mivel Bg8 matt ellen nincs védelem)

36. .. Bha1 után még mindig sötét áll jobban, hiszen Hf6-ra Ba8 védi a mattot.


Ezt a mattképet tábla mellett fedeztem fel, és így egy vesztett állást fordítottam meg. Aki sok mattképet ismer, könnyebben találja meg a király elleni támadás helyes módját.

A megyei ifjúsági bajnokságon elért eredményem alapján megkaptam a harmadosztályú minősítést és 1530-as Élő pontszámot. Ez nagyjából helyesen ábrázolta akkori játékerőmet. Augusztusban még egy verseny várt rám. Elindultam a 13 éven aluliak korosztályos bajnokságának elődöntőjén, amelyen hat győzelem mellett három vereséget produkáltam. Ez az eredmény harcos, feltétel nélkül győzelemre törekvő vagy egyszerűen csak a sakkjátékot önmagáért (és nem az eredményért) kedvelő hozzáállást sejtet. Milyen furcsa, hogy akkoriban pont a vereségtől való félelem jellemezte lelki állapotomat, ezért gyakran előfordult, hogy döntetlen ajánlatokkal bombáztam ellenfeleimet. Három fontos gondolatot érdemes megjegyeznem.

A sakknak nemcsak jegyzett szabályai vannak. Persze jó tudni, hogy megfogott bábbal lépni kell, illetve ha egy bábot elhelyeztünk egy mezőn és elengedtük, akkor azt a lépést már nem lehet visszavenni. Tisztában kell lennünk az illemszabályokkal is.

1. Nem illik döntetlent ajánlani olyan állásban, amelyben egyértelműen hátrányosabban állunk. Ezt úgy is fordíthatnám, hogy nem illik döntetlent ajánlani olyan esetben, amikor vesztettnek ítéljük pozíciónkat.
2. Nem illik 15 lépésen belül másodszor is döntetlent ajánlani.

Nos, ezen a versenyen játszott egyik partimban megszegtem mindkét illemszabályt. Ellenfelem egy cselváltozatot játszott, és a megnyitást követően háromszoros gyalogelőnyöm volt. Aztán fokozatosan apadt az előny, és olyan szituációba illetve lelki állapotba kerültem, hogy szinte minden megtett lépésem után döntetlent ajánlottam. Ezt akkoriban nem gondoltam sportszerűtlen cselekedetnek. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az elutasításokat követően végül megnyertem a partit, ez a végkifejlet érthetően nem tartozik kedvenc emlékeim közé.

Az illemszabályok betartásán túl még egy megszívlelendő tanácsom van: kezdőként ne az eredmény motiváljon, hanem a gyors tanulás és fejlődés lehetősége. Lezáratlan döntetlen játszmákból nem szűrhető le annyi tapasztalat, mint kijátszott partikból. Ne ajánljatok döntetlent olyan pozícióban, amelyben a végkifejlet még többesélyes.

1984-ben kezdtem el versenyszerűen sakkozni. Előtte csak családi körben gyakoroltam, így nem tudhattam mire leszek képes korosztályom versenyzői ellen. Az első valamirevaló megmérettetés az Úttörő Olimpia megyei döntője volt, amelyen három győzelem mellett két vereséget gyűjtöttem be, de biztató volt, hogy két, megyei szinten jegyzett játékost megvertem, a verseny első helyezettje ellen pedig nyerve álltam.

Következő versenyem a megyei ifjúsági bajnokság volt, amelyen úgy értem el 50 százalékot, hogy az egyik fordulóban erőnyerő voltam, és így játék nélkül kaptam pontot. A verseny pozitívumaként megemlítendő, hogy döntetlent értem el egy harmadosztályú minősítéssel rendelkező sakkozó ellen, és egy miniatűr játszmában legyőztem az előző bekezdésben említett verseny második helyezettjét. A verseny egyik érdekes tanulságát a 4. fordulóban váltott partim adta. Vesztett gyalog végjátékban a lépéskényszert áthidalandó olyan gondolat jutott eszembe, amelyet jobb lett volna azonnal törölni.