Nyilvánvaló, hogy 21.gxh6 után legfeljebb 3 lépésben világos mattol. Van ugyan olyan emlékem, hogy valamiért elkerülte ez a matt a figyelmemet, de gyanítom, hogy nagy szerepet játszott benne az a tény, hogy a sakkban imádom az áldozatokat. Így már nem meglepő, hogy másképp folytattam.
21.Bxh6+ gxh6
22.Bh1
és sötét feladta, mert legfeljebb 3 lépésben mattot kap.
Ez egy tipikus példa a felesleges cifrázásra.
A 4. fordulóban Varga Péter ellen sötéttel remiztem, míg az 5-ben óriási mázlival nyertem Tatár Kis Szabolcs ellen. Mindent összevetve 5 fordulóból 4 pontot szereztem, amely reális továbbjutási eséllyel kecsegtetett. Sötéttel újabb remivel folytattam, majd világossal Isépy Tamás ellen ezúttal rendkívül gyenge játékot nyújtottam, és örülhettem, hogy elfogadta remiajánlatomat.
Az utolsó előtti fordulóban ki-ki meccset játszhattam Jamrich Gyuri ellen. Nem tudom hogyan kalkuláltunk, de már előtte átbeszéltük, hogy csak akkor van továbbjutási reménye bármelyikünknek, ha nyer. Így aztán sötéttel újra megpróbáltam győzni, de végül bele kellett nyugodjak a döntetlenbe.
Az utolsó fordulóban lelki teher nélkül játszottam és egy hosszú - 66 lépéses - partiban nyertem. Közben Jamrich Gyuri elég nagy meglepetésre megverte az 1 ponttal előttünk álló Rácz Zolit, és itt kellett szembesülnöm azzal, hogy a továbbjutás nem is volt olyan messze.
A versenyt Horváth Tamás (Mereszjev) nyerte, a 2-4. helyen pedig holtversenyben végeztem Jamrich Gyurival és Rácz Zolival. Az értékelés azonban nem nekem kedvezett, így a 4. helyen végezve, hajszállal csúsztam le álmomról, a korcsoportos döntőről. Ezt a döntőt egyébként a versenyre kiemelt, de az Úttörő Olimpián rossz formában versenyző Fáncsi Imre nyerte.
Utolsó kommentek