Sakkjátszmáim elemzése

1984-ben kezdtem el versenyszerűen sakkozni. Előtte csak családi körben gyakoroltam, így nem tudhattam mire leszek képes korosztályom versenyzői ellen. Az első valamirevaló megmérettetés az Úttörő Olimpia megyei döntője volt, amelyen három győzelem mellett két vereséget gyűjtöttem be, de biztató volt, hogy két, megyei szinten jegyzett játékost megvertem, a verseny első helyezettje ellen pedig nyerve álltam.

Következő versenyem a megyei ifjúsági bajnokság volt, amelyen úgy értem el 50 százalékot, hogy az egyik fordulóban erőnyerő voltam, és így játék nélkül kaptam pontot. A verseny pozitívumaként megemlítendő, hogy döntetlent értem el egy harmadosztályú minősítéssel rendelkező sakkozó ellen, és egy miniatűr játszmában legyőztem az előző bekezdésben említett verseny második helyezettjét. A verseny egyik érdekes tanulságát a 4. fordulóban váltott partim adta. Vesztett gyalog végjátékban a lépéskényszert áthidalandó olyan gondolat jutott eszembe, amelyet jobb lett volna azonnal törölni.