Sakkjátszmáim elemzése

Az év végeztével érdemes számotvetni a megnyitási repertoáromnak az eredményemre gyakorolt hatásáról. Pusztán a statisztikánál maradva az látszik, hogy sötéttel az 1.e4 ellen alkalmazott francia védelem megállja a helyét, hiszen 22 játszmából 7 győzelem, 12 döntetlen és 3 vereség a mérlegem. Mivel az 1984-es korcsoportos elődöntő óta játszom ezt a megnyitást, már van reális alapom arra, hogy rájöjjek, stílusomnak fekszenek azok a pozíciók, amelyek francia védelemből állnak elő. Érdemes azonban változatszerűen is vizsgálódni, 1984 óta, összesítve:

1.e4 e6 2.d4 d5 3.exd5: 7 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség (+5)
1.e4 e6 2.d4 d5 3.e5:    4 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség (+2)
1.e4 e6 2.d4 d5 3.Hc3:  2 győzelem, 5 döntetlen, 0 vereség (+2)
1.e4 e6 2.d4 d5 3.Hd2:  2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség (+1)
1.e4 e6 egyéb folytatás:2 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség (+1)

Látható, hogy a nyílt küzdelmet eredményező csereváltozatban kiugróan eredményes voltam, de a többivel sem kellett szégyenkeznem. 1.d4 ellen viszont már nem volt ennyire fényes a helyzet...

Mészáros András a Tarrasch védelmet javasolta ellenszerként, édesapám pedig a Holland védelem egy - versenygyakorlatban ritkább - változatát alkalmazta saját játszmáiban. Így hát nálam is előfordult ez a két nyitás:

Tarrasch védelem:                     0 győzelem, 5 döntetlen, 3 vereség (-3)
Holland védelem:                       0 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség (-2)
1.d4 d5 (c4 nélkül):                   3 győzelem, 1 döntetlen, 0 vereség (+3)
1.d4 d5 (c4-gyel, nem Tarrasch): 0 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség (-1)
1.d4 c5:                                  0 győzelem, 0 döntetlen, 2 vereség (-2)

Meglehetősen pocsék ez a mérleg. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban és még jó pár éven keresztül a d4 elleni megnyitás keresés téma volt nálam, ráadásul az alkalmazott megnyitás ismerete nélkül játszani bármelyik rendszert (ezt a hibát is elkövettem) szinte egyenlő a feladással. Ma már tudom, hogy az eredményesség érdekében ennek a kérdésnek a problémáját rövid időn belül meg kellett volna oldanom.

Kisebb-nagyobb célokat tűzünk ki sakkpályafutásunk alatt. Egyik nagy vágyam volt a 13 vagy a 15 éven aluliak korcsoportos döntőjére történő bejutás. Ennél kisebb célom volt az első győzelem mesterjelölt ellenféllel szemben. Az év nyitó egyéni versenyén már majdnem sikerült elérnem ezt a célt, de ott kihagytam egy ötlépéses mattot. Az év záró versenyén - ugyanazon versenysorozat hevesi körében - nem kis mázlival összejött a győzelem.
A 4. fordulóban Tóth Mihály - Úttörő olimpiai csapatvezetőnk - ellen játszottam világossal. A nyitás, lépéscseréktől eltekintve, világos 11. lépéséig megegyezik az Isépy Tamás elleni parti kezdetével.

1.e4 e6 2.d4 d5 3.e5 c5 4.c3 Hc6 5.Hf3 Vb6 6.Fd3 Fd7?! (6. ... cxd4, 7. ... Fd7 a helyes lépéssorrend) 7.0-0 (7.dxc5! előnyösebb állásra, de pozíciós síkra tereli a küzdelmet.) cxd4 8.cxd4 Hxd4 9.Hxd4 Vxd4 10.Hc3 Vxe5 11.Be1 Vd6?! (A Tamás elleni partiban 11. ... Vc7 jött, de az ismert változat 11. ... Vb8.) 12.Vf3 Hf6 13.Ff4 Vb6 14.Fe5 0-0-0? (A "futóátlóra sáncolni" általában elég veszélyes.) 15.Bec1! Fc6 16.Hb5 d4


A játszma kritikus állása. Éreztem, hogy kombinatív megoldással előnybe lehet kerülni, de végül egy "túlságosan szép" megoldást találtam.

17.Fc7? (Több jó folytatás is adódott. Például 17.Hxa7+! Kd7 (17. ... Vxa7 18.Bxc6+! pár lépsen belül mattol) 18.Hxc6 bxc6 19.a4 egyértelmű világos előnnyel.)

17. ...  Vxc7? (Erre világos valamivel előnyösebb pozícióra tesz szert. 17. ... Vxb5! 18.Fxb5 Fxf3 19.Fxd8+ Kxd8 20.gxf3 Hd5 és sötétnek anyagi és állás kompenzációja biztosít jobb állást.)

18.Bxc6! (Kombinációs elképzelésem lényege: 18. ... Vxc6 19.Hxa7+ Kc7 20.Hxc6 bxc6 után világos nyerve áll.) 18. ... bxc6 19.Hxc7 Kxc7 20.Bc1 Bd5 21.Fb5 c5? 22.Vd3? (22.Va3! erősebb) Fd6 és a kölcsönös időzavarban sikerült megnyernem a partit.

A versenyen - gyenge teljesítményt nyújtva - egy minusszal (7 forduló, 3 pont) végeztem. Ebben az évben már aktív tagja voltam csapatomnak, a 13 fordulóból 11-ben játszottam (3 győzelem, 5 döntetlen, 3 vereség).

Az 1986-os összmérlegem: 27 győzelem, 31 (!) döntetlen, 18 vereség. Utólag úgy érzem, ez az év kisebb megtorpanás volt sakkjátékom fejlődésében.

A Tamás elleni partit Izsák Gyulával közösen elemeztük a befejezését követően. Mi is lehetett ezek után az utolsó fordulóbeli sorsolásom? Pont mint egy évvel korábban, csak ezúttal sötéttel kerültünk egymással szembe. A Tarantella Kupán elért jó pozícióm némileg ellensúlyozta korábbi vereségemet, ráadásul megint a francia védelem került terítékre.

1.e4 e6 2.d4 d5 3.Fd3 dxe4 4.Fxe4 Hf6 5.Ff3 Fd6 6.c3 0-0 7.He2 Hbd7 8.0-0 e5 9.Hd2 Be8 10.Vc2 exd4 11.Hxd4 He5 12.Hf5 Fxf5 13.Vxf5 c6 14.Vc2 Vc7 15.h3 Bad8 16.Fd1?! (furcsa ötlet ide rejteni a futót) Hd3! (határozott sötét pozícióelőny) 17.Hc4? (Hf3 szinte egyetlen) Fh2+! 18.Kh1


Csak a szép befejezés hiányzik. A parti alatt láttam a kombináció bevezető lépését, de egy felületes számolás miatt elvetettem azt. Helyette jött 18. ... He1? 19.Vb3 He4 20.Fe3 Hd3 21.Ff3 Hec5?! és a nagyjából egyenlő állásban döntetlent ajánlottam, amelyet Gyula elfogadott. A nyeréshez vezető folytatás a következő lett volna:

18. ...     Hxf2+!!
19.Vxf2   He4
20.Vxf7+ Vxf7
21.Bxf7   Bxd1+
22.Kxh2  Kxf7

döntő anyagi előnnyel.

Így aztán újból 6 ponttal zártam az elődöntőt, bár nem 6 győzelem és 3 vereség, hanem 3 győzelem és 6 döntetlen formájában. Ez kevés volt a továbbjutáshoz. Egyébként ebben az évben a 13 éven aluliak korcsoportos döntőjét Seres Lajos nyerte.

Sokat gondolkodtam azon, melyik legyen a Top 10 tizedik bemutatandó játszmája. Kilenc játszmát aránylag könnyen jelöltem ki, de a maradékból nehezemre esett a választás, mert úgy éreztem, mindegyiknek van olyan hátulütője, amely miatt nem alkalmas ilyen kiemelésre. Azután rájöttem arra, hogy az egyik játszma több egyedi jellemzője miatt is megfelel elképzeléseimnek.

Először is van benne egy áldozat, amely az adott állásban kevés embernek jutna eszébe és még kevesebben vannak, akik tudatosan meg is játszanák. Egyébként teljesen inkorrekt áldozatról van szó, pár lépésen belül vesztenem kellett volna.
Van benne egy másik áldozat, amely sok lépéses kombináció kezdőlépése és az addig vesztett poziciót minden lehetséges folytatásban nyerővé varázsolja. Abban a pozícióban még számolni sem kell, mivel könnyen belátható vagy ez a folytatás segít vagy semmi más.

Végezetül egy érdekes pszichológiai dráma is lejátszódott a küzdőfelek fejében a parti alatt. Ellenfelem Isépy Tamás (Statisztika) volt, akivel jól ismertük egymást Papp Béla bácsi edzéseiről. Tamás alighanem túlértékelte képességeimet, mely egy furcsa szituációban nyilvánult meg.

1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3 e6 4.cxd4 d5 5.e5 Hc6 6.Hf3 Vb6 (Morra-cselnek indult, majd a francia védelem betolós változatában kötöttünk ki. A megnyitás különlegessége az, hogy ellenkező színnel játszva ezt a változatot kedvelem.) 7.Fd3! (Természetesen itt is a cselváltozatra szavazok.) Fd7 8.0-0 Hxd4 9.Hxd4 Vxd4 10.Hc3 Vxe5 11.Be1 Vc7!? (érdekes, új gondolat) 12.Hxd5 Vc5 (Fene tudja, hogyan kellene folytatni a támadást. Egy lehetséges agresszív próbálkozás: 13.Be5 Kd8 14.Fg5+ f6 15.Hxf6 Vxe5 16.Hxd7+ Vxg5 17.Hxf8 Ke7 18.Hxh7 egálközeli élménnyel...)


Láttam, hogy ha a futóm f4-re kerülne, akkor Hc7+ fenyegetéssel bombaállásom lehetne, és 0-0-0 se lenne jó, mert arra Bc1 lenyerné a sötét vezért. Na de, ha ebben az állásban Ff4-et húzok, a vezér leüti a d5 lovamat, és már lőttek is a tervemnek. Előbb tehát meg kell védenem a huszárt. Be5-tel az a baj, hogy pont az f4-re tervezett futó útjában fog állni. Ha elviszem a d3 futómat mondjuk f1-re már majdnem tökéletes a helyzet, csak az a probléma, hogy sötétnek van ideje (például Fd6-tal) keresztbe tenni. Célom elérése érdekében az egyetlen megoldásnak egy olyan lépés tűnt, amellyel megvédem a d5 huszárom és emellett erőszakossága révén másfajta védekezésre kényszeríti ellenfelemet.

13.Fb5??!

Nagy ötlet, kár, hogy veszít. Tamás mindenesetre nagyon meglepődött (Ki nem?), megpróbálta kitalálni, miért léptem ezt a furcsaságot, majd leütötte futójával a futómat és egyben döntetlent ajánlott (!). A pszichológiai párviadal azonban még nem ért véget. Rá kellett döbbennem, hogy a tervezett Ff4 megdől az egyszerű Bd8-on vagy 0-0-0-on. Elmélyültem az állásban, hogy megtaláljam a nyerő folytatást, de ilyet nem találtam. Azt viszont sikerült elhitetnem magammal (na nem a 10 lépésben remiző alteregómmal), hogy van még nyerőesélyem (!). Így elutasítottam a remiajánlatot...

13. ...    Fxb5
14.Vh5   Fd7?! (Ez is nyer, de 0-0-0 végezte volna ki világos ellenállását.)
15.b4!   Vc6
16.Fb2   He7
17.Hxe7 Kxe7
18.Bad1 Vb6?? (Ha már a vezér lép, b5-re kellett volna mennie. A d7 futótól eltávolódás egy szép kombinációt tesz lehetővé, mellyel megfordul a játszma menete.)


19.Bxd7+!! Kxd7
20.Vxf7+

Világosnak pont egy bástya hátránya van, és sötét mégsem kerülheti el a vereséget.

20. ...   Kc8

Néhány egyéb folytatás:

20. ... Kc6 21.Vxe6+ Kc7 (más is veszít) 22.Fe5+ Fd6 23.Bc1+ Kd8 24.Fxd6 Be8 25.Fc7+! Vxc7 26.Bd1+;
20. ... Kd8 21.Fe5! és Bd1 ellen nincs jó védelem;
20. ... Fe7 21.Bd1+ Vd6 22.Bxd6+ Kxd6 23.Vxg7 nyert állással.

21.Ve8+ Kc7
22.Fe5+ Fd6
23.Bc1+?! (23.Ve7+! védhetetlen matt-támadással jött volna.)

23. ...     Vc6
24.Bxc6+ bxc6
25.Ve7+  Kb6
26.Fxd6  Ka6
27.Vxe6  Bhe8
28.Vc4+ Kb7
29.h3     Bad8
30.Vf7+  Ka6
31.Fc5

és sötét feladta.

Felmerülhet a kérdés, miért pont ez a címe a bejegyzésnek. Négy évvel később "megdöntöttem" a francia védelem Hd2-es változatát.

1.e4 e6 2.d4 d5 3.Hd2 Hf6 4.Fd3 c5 5.exd5 exd5 6.dxc5 Fxc5 7.Hgf3 Fxf2+??! ugyanúgy futóáldozat és ugyanúgy inkorrekt. Azt a partit is megnyertem, de erről majd máskor írok.

A 7. fordulóban végre nyertem egy játszmát (igen nehéz lett volna elremiznem, mert már a 10. lépés után tisztelőnyöm volt), majd a befejező három partim mindegyike remivel ért véget. Habár Lajos is 7 döntetlent gyűjtött össze, vereség nélkül zárva a tornát egy teljes ponttal többje volt és ezzel megszerezte a 7. helyet. Saját 5,5 pontom a 17. helyre volt elegendő.

A versenyt követően hamarosan sor került a 15 éven aluliak korcsoportos bajnokságának elődöntőjére. Az előző két évben minden alkalommal 6 győzelemmel és 3 vereséggel zártam az elődöntőt. Előzetes rossz formám miatt nem tudhattam, hogy képes leszek-e megismételni a korábbi eredményem. Sokáig az "Úttörő Olimpia nyomán" haladtam.

Az első fordulóban jó állást elérve sorozatban hagytam ki a nyerést, majd a fölényes végállásban magam ajánlottam a remit. Mintha véget se ért volna az előző verseny. A második fordulóban könnyű győzelmet arattam egy alacsony Élő-pontszámú ellenfél ellen és ezután nem kevesebb, mint négy döntetlen következett. Az első egy gyors remi Peredy Ferivel (először játszottam sötéttel ellene), aztán egy bástya végjátékban egyszerű nyerés kihagyás Pál Laci ellen, egy 10 (!) lépéses döntetlen egy negyedosztályú ellenféllel szemben, végül egy egál állás egy harmadosztályú ellen.

Így érkeztem el a 7. fordulóhoz, sötéttel, Jamrich Gyuri ellen.

1.e4 e6 2.d4 d5 3.Hd2 Hf6 4.e5 Hfd7 5.Fd3 c5 6.c3 Hc6 7.He2 cxd4 8.cxd4 f6 9.exf6 Hxf6 10.Hf3 Fd6 11.0-0 Vc7 12.Fg5 0-0 13.Bc1 Hg4 14.h3!? (Ezt a lépést akkoriban kifejezetten hátrányosnak tartották a következő átmeneti áldozat miatt. Szerintem semmi gond nincs vele feltéve, hogy világos nem fogadja el az áldozatot.)


14. ...    Bxf3!
15.gxf3? (Ez egyértelmű hiba. 15.hxg4 a helyes folytatás.)
15. ...    Hh2
16. Kg2  Hxf1
17. Vxf1 Vf7! (Valami megmozdult a játékszeretetből... Jobb, mint egy 10 lépéses döntetlen.)
18. Fh4  e5
19. Fg3  Fd7
20. Vh1  Bf8
21. Kh2  Vh5
22. h4    Bxf3
23. Fb5  exd4
24. Fxc6 Fxc6
25. Kg1  Fxg3 (25. ... d3! még erősebb)

26.Hxg3 Vf7 27.Vg2 d3 28.Bd1 d4 29.Vf1 Vd5 30.Vh3 Vxa2 31.Vc8+ Bf8 32.Vg4 Vxb2 (32. ... Ff3 simább győzelem) 33.Hf5 g6 34.He7+ Kg7 35.Bf1 Vb4 36.Vg5 Vd6 37.h5 Vf4 38.h6+ Kh8 39.Hxg6+ hxg6 és világos feladta.

Nehezen tértem napirendre az előző játszma után, a következő fordulóban ugyan könnyedén szereztem minőség- és gyalogelőnyt, de mellé olyan rossz állást alakítottam ki, hogy magam ajánlottam a döntetlent, amelyet ellenfelem el is fogadott.

A 6. fordulóban aztán megismétlődött az Izsák Gyula elleni korábbi játszmám szituációja (persze most más ellenféllel). A megnyitás francia védelem, amelyet energikusan kezeltem.

1.e4 e6 2.d4 d5 3.Hc3 Hc6 (ez egy ritkán alkalmazott és sötétre nem éppen a legelőnyösebb folytatás, de azért játszható) 4.Hf3 Hf6 5.Fg5 (5.e5 He4 6.Fd3 Fb4 7.Fd2 Hxd2 8.Vxd2 világos kis előnyével erősebb folytatás) Fb4! 6.e5 h6 7.Fh4 g5 8.Hxg5


8. ...     He4!
9.Hxe4  Vxh4
10.Hf6+ Ke7
11.g4    Vg5
12.a3? (Hh5 a helyes folytatás kölcsönös esélyekkel)

12. ...    Fxc3+
13.bxc3  Hxe5!
14.Hxd5+ exd5
15.Ve2?  Kd8!
16.dxe5  Be8
17.Vd3   Bxe5+
18.Kd1   Fxg4+
19.f3     Be3
20.fxg4  Bxd3+
21.cxd3 Vxg4+ 22.Fe2 Vg7 23.Kd2 Kd7 24.Bhg1 Ve5 25.Baf1 és világos döntetlent ajánlott. Sötét nyerve van, ez nem kétséges. Talán nem találtam esztétikus lépésnek Bf8-at, ezért fogadtam el az ajánlatot...

A negyedik fordulóban egy számomra ismeretlen ellenfél ellen kellő komolysággal foglaltam helyet. Ez a komolyság a második vagy a harmadik lépésig tartott és helyét onnan kezdve az értetlenség és a parti felületes kezelése vette át. Valahogy így kezdődött a játszma (sajnos a játszmalap a partit követően a kukában landolt, így nem tudom pontosan rekonstruálni)

1.e4 e5 2.Hc3 Hc6 3.Fc4 Fd6 (de az is lehet, hogy 2. ... Hf6 3.Fc4 Fd6 vagy éppen 2. ... Fd6).

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ez a Fd6 önkorlátozó lépés felidegesített. Ha esetleg az ellenfelem elnéz egy tisztet nem lett volna semmi gond, magam is megtettem többször, és gyakran nyertem is utána. Az elnézés az belefért volna, de egy ilyen "nyilvánvaló" fejlődésellenes lépés az Úttörő Olimpia országos döntőjében, ahol a megyék két, Budapest és a rendező megye 4 legjobb úttörő játékosa van jelen, felháborított. :)

Húsz lépéspáron belül kész voltam. Ekkor sikerült minimálisan összekapnom magam, és egy nem teljesen korrekt, de nem könnyen áttekinthető tisztáldozat mellé döntetlen ajánlatot is mellékeltem. Ez hatásos volt, én meg elsiettem a szállás felé kipanaszolni magamból szerencsétlen sorsolásomat (valójában gyenge játékomat).

Talán ha itt levonom a tanulságokat (gyengébb ellenfél ellen is teljes erőbedobással kell játszani illetve egy furcsa lépés a partner részéről még nem jelent automatikusan győzelmet), akkor jobban kezelem két évvel később egy mesterjelölt (későbbi csapattársam) elleni megdöbbentően hasonló, de korántsem "elszúrt" szituációt:

1.e4 e5 2.d4 exd4 3.c3 dxc3 4.Fc4 Hf6 5.Hxc3 Hc6 6.Hf3 Fd6 (az e5 gyalog hiányzik, tehát nem korlátozza a futó hatókörét). Itt se kellett sok, és csendben három gyalog hátrányra tettem szert: 7.e5?? Hxe5 8.Hxe5 Fxe5 9.0-0 0-0 10.Fg5 c6 11.Be1 d6 12.Fxf6 Vxf6 13.Be3??  Fxh2+? (Vf4! erősebb)  14.Kxh2 Vh4+ 15.Kg1 Vxc4 16.He4 Fe6 17.Vh5 (na még egy trükk a végére...) Bad8?? (és fekete belelépett a csapdába)

18.Hf6+!! gxf6 19.Bg3+ Kh8 20.Vh6 Fg4 21.Vxf6+ Kg8 22.Vg5+ és sötét az elkerülhetetlen matt vagy vezérvesztés láttán feladta.

Így érkezett hát el első országos Úttörő olimpiai szereplésem ideje. Az első fordulóban irányított sorsolást tartottak. Mivel az Úttörő Olimpia nemcsak egyéni, de csapatverseny is, ezért az azonos megyebeliek egymás ellen kezdtek.

Lajos ellen sötéttel döntetlennel kezdtem. Előnyösebb poziciója ellenére békülékeny volt. A második fordulóban aztán jött a pofon, a Tarantella Kupa után újra játszhattam Adrián Robi ellen, és egy általam világos előnyére tartott változatban, egy hibát követően simán vesztettem. Természetesen szerettem volna hamar kiköszörülni a csorbát, így a 3. fordulóban, a kedvenc francia cserevariban rohamot indítottam Rusz Gábor királya ellen.


Aligha kérdéses, hogy fekete jobban áll. Láttam, hogyha a huszárom nem állna a vezérem útjában, akkor Vh3+ és Fxg3 szétzilálná világos királyának védelmét. Persze a huszárt úgy kellene elvinnem, hogy azzal is a támadást erősítsem, megszületett tehát a roppant látványos kulcslépés...

25. ... Hg5!!

és megdöbbenésemre ellenfelem - rövid gondolkodást követően - feladta a partit. Mint a parti utáni elemzésünkből kiderült, azt hitte, hogy 26.Fxg5 Vh3+-ot követően, a következő lépésben leütöm a h2 gyalogost és pár lépésen belül mattolok. Nem vette észre, hogy az e2 bástya, a világos király ellépése után védi a h2 gyalogot. Én viszont láttam ezt a folytatást, de úgy gondoltam, hogy 27.Kg1 Fxg3 elég erős ahhoz, hogy megnyerjem a játszmát. Rosszul gondoltam.

1. változat: 26.Fxg5 Vh3+ 27.Kh1?? Vxg3 valóban nyerne sötéttel.
2. változat: 26.Fxg5 Vh3+ 27.Kg1 Fxg3 28.Hf1! Fxe1 29.Bxe1 egyenlő állásra vezetne.

Azonban 25. ... Hg5 mégsem adja ki az előnyt fekete kezéből.

3. változat: 26.Fxg5 Vg4! után világos nem mentheti futóját, mert 27.Fe3?? Bxh2+!! 28.Kh2 Vxg3+ 29.Kh1 Bh8+ és a matt védhetetlen.

Tanulság: Hg5 kapcsán az intuíció nem csalt meg, a számolt változatban rosszul választottam lépésjelöltet, az értékelés hibás volt és az ellenfelem sakkvakság miatt azonnal feladta.

Megválaszolatlan kérdés: Fxg5 után rájöttem volna, hogy Vg4-et kell játszani Vh3+ helyett?

Záró mondat: Bátraké a szerencse.

Két verseny között nem árt némi pihenő a tanulságok levonására, a lazításra és a felkészülésre. Diákként azonban a sakkversenyek a nyári szünetre koncentrálódnak, így aki sok versenyt vállal éves szinten, könnyen kifárad a nyári, intenzív időszakban. Ez történt velem is ebben az évben.

Újból megpróbálkoztam az Agriával, ezúttal a B csoportban játszottam. Nem sok versenyről mondhatom el, hogy nincs érdemi bemutatnivalóm, de ez azok közé tartozik. Csak azért nem a legrosszabb versenyemként említem, mert egy évvel később, a megyei ifjúsági bajnokságon "rátettem" egy lapáttal. Persze rosszul játszott partikból is rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, ezen a versenyen a három elvesztett, elfogadott Morra-cseles játszmám mindenképp vizsgálat tárgyává teszem később.

Hogy a túlversenyeztetés hogyan hat a sakkozóra azt a jelenlévő néhány diáktárs Fáncsy Imre 1987-es Úttörő olimpiai szereplésében vélte felfedezni. Ők úgy tudták, hogy előtte meglehetősen sokat versenyzett és a csurgói versenyre már eléggé elfáradhatott, ha csak 50 százalékos eredményre futotta játékából. Egyébként még ebben az évben megnyerte korcsoportja (a 15 éven aluliak) országos bajnokságát.

Győzelmem után jó hangulatban várhattam következő ellenfelem. Somlai Laci (jelenleg nemzetközi mester) játszmánk idején még másodosztályú volt. Az első 12 lépéspárt "kottából" játszottuk, majd a 19. lépést követően, világossal játszó ellenfelem térelőnyt növelő beavatkozásra szánta el magát.


20. He5  Fxe5
21. dxe5 Hg7
22. Vb3  Baf8
23. Fe3? (a helyes lépés 23.f4! világos egyértelmű előnyével)
23. ...    Vxe5!
24. Fc5  Vf4
25. Fxf8  Vxf2+
26. Kh2?? (26.Kh1 Bxf8 is sötétre előnyös, de a megtett lépés után világos veszve áll...)
26. ...    Hd4!!
27. Fc5  Hxb3
28. Fxf2 Hxc1
és sötét két gyalog előnyével könnyen nyert.

Hat fordulóból négy pont az ifik között nem rossz teljesítmény, azonban még egy forduló hátra volt. Két plusszal már nem nagyon bízhattam könnyű sorsolásban, végül a 2280-as Élő pontszámmal rendelkező Vancsura Zoltánt kaptam ellenfélül, és a papírformának megfelelően veszítettem.

A verseny végeredménye:

1. Varga Zoltán (Volán) 6
2. Ladislav Langner (Havirov) 6
3. Rausz Attila (Statisztika) 6
4. Kovács Előd (Pét) 5,5
5. Jiri Spirik (Brno) 5,5
6. Petr Velicka 5,5

A felsoroltak közül jelenleg ketten nemzetközi nagymesterek, egy-egy játékos pedig nemzetközi mester illetve FIDE mester.

Összevetve a két csoport végeredményét, feltűnő, hogy két budapesti csapat is több erős játékossal rendelkezett. A Volán nemsokára megszűnt. Ebben az időszakban egyszer elmentem egy Statisztika ifi meccsre és ott láttam, hogy az erőlistán öt mesterjelölt is szerepel (Anka Emil, Bíró András, Rausz Attila, Sziebert Ádám és Vancsura Zoltán).