Sakkjátszmáim elemzése

A 6. fordulóban régi ismerősöm, Izsák Gyula volt az ellenfelem. Ez volt az első olyan játszmám, amelyben egy új, nem kívánt jelenség ütötte fel fejét hozzáállásomban. Annak idején sajnos nem vontam le a megfelelő konzekvenciákat, így az év folyamán még többször megismétlődött ez a jelenség.

A kedvelt francia csereváltozatban, az ellentétes oldalra sáncolást követően ellenfelemnél hamarabb indíthattam a támadást.

14. ...    Bdg8
15. f3?   Hd8! (világosnak a fejlődéssel kellett volna törődnie, most fekete huszárja az f4 pontra tart)
16. f4    g4!
17. hxg4 Bxg4
18. f5?   Bhg8
19. Bf2   Ve7 (óriási állás feketével, nem volt kétséges előttem, hogy nyerve vagyok)
20. Vh3  Ve1+
21. Bf1   Ve4 (még nem hiba, de elmulasztottam a sima nyerést: 21. ... Ve2! 22.Bf2 Vd1+ 23.Bf1 Vc2 24.Bf2 Vc1+ 25.Bf1 Vb2 után)
22.Bf2 Bg3 23.Vh2 Ve1+ 24.Bf1 Bxg2+? (24. ... Ve3+! 25.Kh1 Ve2 26.Bg1 B8g5 /fenyeget Bh5 simán nyert volna/) 25.Vxg2 Ve3+ 26.Bf2 Vc1+ 27.Kh2 Bxg2+ 28.Kxg2 Kd7 és ebben a még mindig nyert állásban - úgy érezvén, hogy kiengedtem kezemből a győzelmet - döntetlent ajánlottam...

Nem az egyetlen játszmám, amelyben előnyösebb vagy éppen nyert állásban döntetlent ajánlottam vagy döntetlen ajánlatot fogadtam el. Ez a fajta "elkedvetlendésből adódó" döntetlen ebben az évben többször is felütötte fejét. A sakk az értelem játéka. Ha az érzelmeket nem tudjuk kiszűrni, játékunk és eredményességünk szenved csorbát.