Ebben az évben 7 fordulós versenyt rendeztek, változatlanul kevés gondolkodási időt biztosítva a versenyzőknek. A tét és a rövid játékidő rányomta bélyegét játszmáim minőségére, szerencsére az eredményességemre kisebb mértékben hatott.
Egy kezdő hatvani srác elleni győzelem után nem bírtam az akkor még csak harmadosztályú Veres Józsival (döntetlen), majd meglehetősen gyors remivel végződött a másodosztályú minősítéssel rendelkező Báder Csabi elleni partim. A továbbjutáshoz össze kellett kapnom magam, így ültem asztalhoz világossal a második legnagyobb Élő pontszámmal rendelkező Gál Sanyi ellen. Ellenfelem túlzottan szelíd felállást választott a bécsi megnyitással szemben, majd végzetes hibát követett el.
1.e4 e5 2.Hc3 Hf6 3.Fc4 Fe7 4.d3 d6 5.f4 Hbd7 6.Hf3 c6 7.0-0 0-0 8.f5?! (azonnali Ve1 a következetes folytatás, most b5 kellemes állást biztosítana sötétnek) Hb6?! 9.Fb3 Vc7 10.a4 a5 11.Ve1 (ideje volt) Hfd7 12.Vg3 Kh8 13.Fg5 f6??
Sötét magára nyitotta az a2-g8 átlót, amelyen épp egy világos futó áll...
14.Hh4!! d5 (a futó ütésére Hg6+ azonnal nyer)
15.exd5 (Hg6+ még erősebb lett volna) Fc5+
16.Kh1 Fd6 (gyorsan veszít, de nem volt már mentség)
17.dxc6 e4 (így matt lesz)
18.Hg6+!
sötét feladta, mert hxg6-ra Vh4 mattol.
Újabb győzelem következett a másik kezdő hatvani srác ellen, majd az első helyet eldöntő rangadón előnyösebb állást rontottam döntetlenre Seres Lajossal szemben. Így nagy szükségem volt az utolsó fordulóban a teljes pontra, amelyet a vártnál könnyebben szereztem meg egy másodosztályú ellen. A versenyt Lajos nyerte, én pedig fél ponttal megelőzve Veres Józsit első alkalommal jutottam be az országos döntőbe.
Utolsó kommentek