A bajnoki címre legesélyesebb klub otthonába, Miskolcra utaztunk, amikor kiderült, hogy egyik játékosunk nem tud eljönni a találkozóra. Persze logikus lenne azt képzelni, hogy ezek után engem ültetnek be az utolsó táblára, és persze a hiányzó játékos mögöttiek mind feljebb csúsznak. Ehhez képest a csapat egyik vezetője azt a megoldást támogatta, hogy csak tizenhárman üljünk le (akkoriban még 14 táblán folytak a küzdelmek) és hagyjuk üresen a miskolci Král Péter tábláját, mert Ő úgy is bárkit megverne azon a táblán (azt hiszem a negyediken játszott). Végül megkaptam a támogatást, de ez számomra azt is jelentette, hogy tudtam, ellenféltől függetlenül aznap nem kaphatok ki.
Indulási esélyeim nem voltak a legjobbak. Másodhúzóként (bár ez akkor épp nem volt rossz nekem) egy elsőosztályú ellen kellett az állást tartanom. Potom 410 Élő volt a különbség kettőnk között.

15. ... Ff4?
16. Fxe4 dxe4
17. Hfd2 Fxe3
18. Bxe3 Hb4
19. Hxe4 Hd5
20. Be1 Hf4
21. Bc1 Fc6
22. Hg5?! Vd8
23. Hxe6? Hxe6
24. Bxe6 Vd5? (Fxg2! közel egyenlő állással)
25. Bexc6? bxc6
és a megfelelő időben elhelyezett döntetlen ajánlatomat ellenfelem elfogadta. A játszma tartalmi része említésre sem méltó, de talán közvetít valamit a helyzetről. És a slusszpoént még nem is írtam le. Jagicza Pista - szintén feketével - szép partiban győzte le a "verhetetlennek" minősített Král Pétert, a csapat pedig 7-7-es döntetlennel távozott a bajnokesélyes otthonából.
Ebben az évben még egy esélyt kaptam a csapatbajnoki bizonyításra, de Peredy Feri, két vereséget követően, ezúttal legyőzött. Ezzel zárult 1985 és ezzel búcsúztatom 2007-et. Jövőre jöhet a többi év termése.
Boldog Új Évet!
Utolsó kommentek